Nem tudom, ki hogy van vele, de én a holland városok, az ottani házak, térszervezés megismerése óta azt érzem, hogy itthon gyakran fölöslegesen nagy terekben élünk, fölöslegesen nagy méretekben gondolkodunk és építkezünk - ha építkezhetünk. Lépten-nyomon látom, hogy ha megadatik egy zsebkendőnyinél azért jóval nagyobb telek, inkább szükségtelenül nagy házat húznak fel rá, természetesen a kert rovására. Egyedülálló városi ember persze könnyebben megelégszik harmincegynéhány négyzetméterrel is (meggyőződésem, hogy Pest szoba-konyháinak sem elsősorban a méretük a legnagyobb bajuk.) Van azonban a területfoglalásnak egy olyan véglete, ami után még a magam negyvenöt négyzetméterét is már-már luxusnak érzem: katt Tokió apró épületeire, Várhelyi Judit összeállításában.
Persze ebből is ki lehet hozni a lehető legjobbat, lásd a Klein Dytham Architecture (KDa) épületeit.
*Yoshiharu Tsukamoto: PET architecture
Update: Szent Eltvíz kommentjének is köszönhetően, eszembejutott még valami.
Utolsó kommentek