Szolnokon egy hete adták át Közép-Európa leghosszabb gyalogoshídját. Az ünnepségen a hideg ellenére rengetegen gyűltek össze és várakoztak arra, hogy végre feljussanak és átsétálhassanak a város tüdejének számító Tiszaligetbe. Órákkal a sötétedés után pedig magától értetődő természetességgel kezdett el élni a híd: A tömeg elvonulása után sétáló párok, kisgyermekes családok, kutyások, biciklisek vették birtokba a terepet, és megjelentek az első kocogók is. A tiszavirágra emlékeztető híd érezhetően tetszett a rajta sétáló szolnokiaknak, legalábbis erre engedtek következtetni a lépten-nyomon elcsípett mondatok, beszédfoszlányok. Calatrava, akinek hatása erősen érződik a hídon (és az igazán nagyoktól tanulni sosem szégyen, különösen ha az ember még kitűnő tanítványként is vizsgázik) egyszer így fogalmazott: „Egy híd létesítése fontosabb kulturális gesztus lehet, mint egy új múzeum nyitása, ugyanis a híd mindenki számára – még a művészet iránt nem érdeklődők számára is – hozzáférhető. Egy műtárgy, mely nem csupán átalakítja a természetet, hanem egyben egyfajta rendet is teremt – ennél nincs hatásosabb.”
Ezt a műtárgyat - mert azt hiszem, okkal nevezhetjük annak- dr. Gajdos István vezetésével az A.D.U. Építészirodának valamint Pálossy Miklósnak, a Pont-Terv Zrt. mérnökének köszönhetjük. Igen, mi is köszönjük, és a szolnokiakkal együtt örülünk neki. Hidat építeni cool, jó és szép hidat tervezni ill. építeni meg még annál is jobb dolog. Az átadó eseményről és az első impresszióinkról pedig részletesebben itt számoltunk be.
Utolsó kommentek